Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 38 találat lapozás: 1-30 | 31-38

Névmutató: Nagy Csaba

1990. október 7.

Marosvásárhelyen okt. 7-én öt ittas fiatal /négy magyar és egy román, Bálint Gyula, Nagy Csaba, Tóth Zoltán Lehe, Ughi István és Bantila Carmen/ rugdosta az Avram Iancu lovasszobra előtti virágvázákat, állítólag fel akartak mászni a szoborra, hogy felülhessenek a lóra. Valójában nem másztak fel a lóra és nem tépték le a zászlót. A szobor négy méter magas alapzatára csak létrával lehetne feljutni. A rendőrség őrizetbe vette őket. Este a román tévében már azt állították, hogy öt magyar felmászott a szoborra és ledobta a román zászlót. A román sajtó ezt vette át, hiába cáfolta a Romániai Magyar Szó, a rendőrségre hivatkozva. /Bodolai Gyöngyi: A zászlótépés híre - torzítás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./ A parlamentben okt. 9-én Borbély László képviselő is cáfolta a zászlótépést, hivatkozva a Maros megyei rendőrkapitányság október 8-i jelentésére.

1990. október 12.

Okt. 12-én kezdődött meg Marosvásárhelyen a három fiatalember tárgyalása, akiket azzal vádolnak, hogy a városban levő Avram Iancu szoborról letépték a zászlót. Mindhárman munkások, Nagy Csaba 22 éves, Ughi István 22 éves, Bálint Gyula 18 éves. Az egyetlen szemtanú, Ovidiu Lazar is tanúsította, hogy el sem érték a zászlót. A fiatalok elmondták, hogy megverték őket, azért mondták később, hogy letépték a zászlót, olvashatjuk Tófalvi Zoltán tudósításában. Vajon a rendőrök ugyanúgy kutatnak a Petőfi-szobor meggyalázói, a zabolai római katolikus templom gyújtogatója ügyében is. Közben újra bántalmazzák a Ludason tanuló marosvásárhelyi 33 diákot. Hiába vannak köztük román anyanyelvűek is, megverik őket az állomáson, a bentlakáson is, csupán azért, mert marosvásárhelyiek. Már s lakónegyedekben is előfordul, hogy korábban békésen egymás mellett élő románok megfenyegetnek magyar szomszédokat. A televízió ezekről az esetekről nem beszél. /Tófalvi Zoltán: Szobormászók a törvény előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./

1990. október 16.

A marosvásárhelyi bíróság kihallgatta Nagy Csaba, Ughi István és Bálint György vádlottakat, akik beismerték, hogy fogadásból föl akartak mászni a városban levő Avram Iancu szobor talapzatára. A zászlót egyikük sem akarta eltávolítani, azonban a rendőrségen "puhították" őket, ezért vallották a zászló letépésének tervét. A fiatalokat elfogó kiskatonák tagadták, hogy megverték volna a vádlottakat. Az egyik tanú elmondta, hogy a zászló érintetlen maradt. A védőügyvédek kérték, hogy a közerkölcs és állami jelvények elleni bűncselekményt nyilvánítsák köztörvényes bűncselekménynek és helyezzék szabadlábra őket. A bíróság a kérést elutasította. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

1990. október 16.

Nagy rendőri erőket vontak össze Marosvásárhelyen, okt. 14-én, a szobormászók bírósági tárgyalásakor. Tanúk is voltak, akik állították, hogy a fiatalok nem nyúltak a zászlóhoz. Boitan Otilia ügyésznő a cigányperek idejéről ismerős, akkor is ő képviselte a vádat. Az ügyésznő a magyar szélsőséről beszélt, ebbe illeszkednek bele az itteni fiatalok gaztettei. Felségjel megsértésének, románellenes megnyilvánulásnak minősítette a részeg fiatalok randalírozását. Hiába érveltek az ügyvédek, hogy szó sem volt a zászló letépéséről /el sem érhették volna/, a bíróság figyelmen kívül hagyta a védelem érvelését. Végül okt. 16-án bíróság felségjel megsértéséért és közerkölcs elleni vétségért két évi és hat hónapi börtönbüntetésre ítélte három marosvásárhelyi fiatalt /Nagy Csabát, Ughi Istvánt és Bálint Gyulát/, akik okt. 7-én megpróbáltak felmászni az Avram Iancu-szobor talapzatára. /Bögözi Attila: Szobormászók a törvény előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

1991. január 21.

A Marosvásárhelyen szoborgyalázással /ártatlanul/ vádolt Ughy Istvánt, Nagy Csabát és Bálint Gyulát jan. 21-én másodfokon, a Temes megyei törvényszéken egy év két hónap börtönre ítélték. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./ Az ügyvédek elmondták, hogy a zászló 12 méter magasan volt, azt sehogy sem tudták volna elérni, olvasható Gazda Árpád tudósításban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

1995. március 8.

Hazai és külföldi értelmiségiek átnyújtották az Országgyűlésnek Nyilatkozat a Magyarok Világszövetsége megújításáért című javaslatukat. A nyilatkozat aláírói szerint az MVSZ nem felel meg hivatásának, nem az összmagyarságot tömörítő szervezet, hanem egyetlen politikai irányzat "világszövetsége". Az MVSZ a maga világnézetén kívül semmilyen más felfogást nem tűr meg. A nyilatkozatban Pomogáts Bélára, az Anyanyelvi Konferencia elnökére is hivatkoznak, aki szerint álszervezetek kaptak a magyarországi tagozat felépítésénél vezető szerepet. Az aláírók kifogásolták azt, hogy ha kisebbségi szervezetek anyagi támogatásért az MVSZ-hez fordultak, az Illyés Alapítványhoz küldték őket. Az aláírók az Országgyűlést kérték arra, hogy vizsgálja meg az MVSZ működését. Az 1995. január 20-án kelt nyilatkozat ötvenhárom aláírója között van többek között: Ágoston Vilmos író, újságíró, Beke Kata, Bodor Pál újságíró, Cs. Gyimesi Éva /Kolozsvár/, Donáth László lelkész, országgyűlési képviselő, Eörsi István, Faludy György, Fejtő Ferenc, Győrffy Miklós újságíró, Halász Péter író /München/, Jancsó Miklós filmrendező, Kende Péter, Kenedi János, Lőcsei Pál, Méray Tibor, Nagy Csaba /Zürich/, Nagy Pál költő /Párizs/, Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság (Kolozsvár) napilap főszerkesztője, Ungvári Tamás. /Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, márc. 8./ Sajnálatos, hogy az MVSZ-t támadó nyilatkozat ilyen széles nyilvánosságot kapott a magyar sajtóban, a szervezet tevékenységéről azonban kevés szó esik, jelentette ki Bakos István, az MVSZ főtitkára. A levelet Nagy Csaba küldte szét a világ számos MVSZ-szervezetéhez. Bakos István elmondta, hogy már korábban is tudomásuk volt a levélről, de nem akartak reagálni a fejléc és aláírás nélküli papírra írt vádaskodásokra. Furcsának tartotta, hogy az aláírók nem az MVSZ 1992-es kongresszusán mondták el véleményüket. /Cáfol a világszövetség főtitkára. = Esti Hírlap, márc. 9./ A világ negyven országából mintegy 850 ezer tagot összefogó MVSZ főtitkára, Bakos István alattomos támadásnak minősítette a nyilatkozatot. Ismertté vált az, hogy a szerző Nagy Csaba, aki már korábban hírhedtté vált a határon túli magyarok körében, Zürichben etikátlan magatartása elhatárolódtak tevékenységétől. A támadás beleillik a nemzeti intézmények, a Duna TV vagy a Nemzeti Színház elleni támadássorozatba. /Népszabadság, márc. 8./ Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára problematikusnak érzi az MVSZ-ben az anyaország társadalmi képviseletét. A levél valós problémákat feszeget, ugyanakkor úgy tűnik, folytatta az államtitkár, hogy a nyilatkozók nem tájékozódtak a szövetség belső munkájáról. Közvetlenül a nyilvánossághoz fordultak anélkül, hogy az MVSZ-szel konzultáltak volna a problémák orvoslásáról. /Népszabadság, márc. 10./ Az Országgyűlés házbizottsága állást foglalt a levélírók nyilatkozatával kapcsolatban: társadalmi szervezetek alkotmányban rögzített autonómiáját sértené, ha a törvényhozás beleavatkozna az MVSZ ügyeibe. /Magyar Hírlap, márc. 11./

1995. március 25.

Méray Tibor nyilatkozott a Magyarok Világszövetségét támadó ötvenkettek közös nyilatkozatáról, melynek egyik aláírója volt. Megerősítette a nyilatkozatban foglaltakat és kiállt Nagy Csaba mellett, szerinte ő nem etikátlan ember. Az MVSZ ellenezte az ukrán-magyar alapszerződést, jegyezte meg a lap munkatársa. "Ez is mutatja a világszövetség súlytalanságát és impotenciáját" - állapította meg Méray Tibor, ha az Antall-kormánynál sem tudták elérni az ukrán-magyar alapszerződés elmaradását, akkor világos, hogy nincs nagyobb befolyásuk, mint a sóhivatalnak. Seres Attila elmondta, hallott olyan véleményt is, ha a világszövetség egyszínű, az ötvenkét aláíró is egyszínű. Méray magyarázta, hogy önálló gondolkodók, de végül kimondta, inkább egyszínűek, mint kétszínűek. /Seres Attila: Párizsi beszélgetés Méray Tiborral az ötvenkettek közös nyilatkozatáról. = Népszabadság, márc. 25./ Előzmény: 571, 625. sz.

1996. augusztus 8.

Aug. 8-án két budapesti lapban siettek Tibori Szabó Zoltán védelmére és támadták az erdélyi püspököket, amiért kiálltak a Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ előtt, egy harmadik lap pedig Tőkés Lászlót támadta: a/ az egyik Nagy Csaba, aki már korábban is kitűnt az MVSZ elleni kirohanásban, most dühödten támadta a püspököket, akik ökumenikus exkommunikációt alkalmaztak Tibori Szabó Zoltán ellen. A püspökök nem a valóságnak megfelelően tájékoztattak, hazudtak. Nagy Csaba szerint a Tibori Szabó Zoltán elleni támadásokat az MVSZ szította és indította. Nagy Csaba a régi kommunista korszakra jellemző hevességgel támadja a püspököket: "AZ egyházi méltóságok presszionálják a sajtót, nem tartják tiszteletben a sajtószabadságot és általában a demokrácia elveit. Ez önmagában nem meglepetés, hiszen a katolikus egyházban nem demokrácia, hanem hierarchikus rend uralkodik, és a magyar protestáns egyházak is sokkal többet megtartottak a katolikus jellegű hierarchiából, mint nyugat-európai hittestvéreik. A Magyar Narancs a cikkből kiemeli, vastagon szedi ezt a mondatát: "Az alsó papság vagy a világi zsinati /presbitériumi/ vezetés Erdélyben nemigen lett volna hajlandó ilyen megbélyegzésre." Ez az érvelés, a püspökök és az alsópapság szembeállítása szintén a kommunista idők gyakorlata volt. Hozzátehető, hogy Erdélyben nem volt még példa erre a szembenállásra. Nagy Csaba csatlakozik a román nacionalisták dühödt Tőkés László elleni kirohanásaihoz: megállapítja ugyanis, hogy Tőkés László áll mindezek mögött. A püspök ugyanis az SZKT júl. 2-i tisztújító közgyűlésén Tibori Szabó Zoltán elítélésére szólította fel az RMDSZ-t. Ez nem történt meg. Kézenfekvő, állítja Nagy Csaba, hogy Tőkés László "lehetett az, aki rábeszélte a püspököket az állásfoglalás aláírására." Nagy Csaba mérlegre teszi Tőkés László működését. Megállapítja, hogy magatartása 1989-ig, üldöztetése során példaértékű volt. Most ő csatlakozik az üldözőkhöz. Hogyan egyeztethető ez össze a krisztusi szeretettel? - teszi fel a kérdést a cikkíró. /Nagy Csaba: Üldözöttből üldöző. = Magyar Narancs, aug. 8./ b/ Bodor Pál a Magyar Hírlapban áll ki Tibori Szabó Zoltán mellett. Amíg Nagy Csaba Tőkést támadja, Bodor Pál Borbély Imre ellen kel ki. Az erdélyi püspökök ráripakodnak a Szabadság főszerkesztőjére, ugyanakkor hallgattak, amikor Borbély Imre, a Magyarok Világszövetsége VIB /Választmányi Intéző Bizottsága/ elnöke nemzetietlennek nevezett egy magyar kormánypártot, a másik kormánypárt politikusát, Kovács László külügyminisztert pedig "nemzetellenesnek" nevezte a Duna Tv-ben, a Demokratában, Erdélyben. Bodor Pál felteszi a kérdést, mit szól ehhez az MVSZ és az RMDSZ? /Bodor Pál: Dadogó dialektus. = Magyar Hírlap, aug. 8./ Előzmény: 1053, 1070, 1099, 1124, 1125, 1141, 1176, 1183, 1186, 1190, 1244, 1256, 1257,1258, 1273, 1286, 1306, 1321. sz. jegyzet c/ A Népszavában Kepecs Ferenc intézett kirohanást Tőkés László püspök ellen, idézve a püspököt, hogy nagy károkat okozott "az ateizmus és az államosítások jellemezte korszak értékvesztése", ezzel kevesebb tiszteletet mutatott nem hívő embertársainak érzékenysége iránt. Nem minden ateista kommunista, magyarázta el az újságíró. Ugyancsak kifogásolta, hogy a hegyközi napokon Csurka István tartott ünnepi beszédet. /Népszava, aug. 8./

1996. augusztus 8.

1997. május 13.

Az önálló romániai felsőfokú oktatással kapcsolatos vitáról az érdeklődő olvasó nem kaphatott összefoglaló jelentést. Sz. Nagy Csaba tehát összefoglalja a vitát, ahogyan ő látja. Az RMDSZ liberális platformja jan. 31-én konferenciát tartott és ezen több előadó az egyetem felállításának szakmai elhamarkodottságát kifogásolta. Egy hónap múlva Cs. Gyimesi Éva cikkéből /Erdélyi tudományegyetem, Magyar Hírlap, febr. 22./ kiderül, hogy négynyelvű egyetemet szeretne létrehozni. Ezt az elképzelést Kincses Előd /Az angol lord és a dzsungel, Magyar Hírlap, febr. 27./ életidegen ötletnek bélyegezte meg. Sz. Nagy Csaba szerint a jó képességű erdélyi diákok magyarországi vagy nyugati egyetemre mennek. Szerinte csak a második vonal tanul Romániában. Sz. Nagy Csaba nem ért egyet Horváth Andornak az önálló egyetem melletti érvelésével /Önálló egyetem - politikai próbakő, Népszabadság, márc. 22./, azt állítja, hogy Horváth Andor nem ismerte a többnyelvű egyetem melletti érveket, Andrei Marga rektor okfejtését. Sz. Nagy Csaba kifejtette, hogy Horváth Andornak nem volt igaza, amikor bírálta Törzsök Erika tanulmányát /Ellenségkép nélkül, Magyar Hírlap, jan. 25./, azt a látszatot keltve, minta a HTMH elnöke nem állt volna ki az önálló egyetem mellett. Valójában Törzsök Erika "egyértelműen kiáll az erdélyi magyarság természetes igénye mellett, miszerint egyetemei legyenek, csupán attól óv, hogy azok meggondolatlanul" jöjjenek létre. /Sz. Nagy Csaba: A Bolyai egyetem szindróma. = Magyar Hírlap, máj. 13./ Cs. Gyimesi Éva jan. 31-i előadása szerint a következőket jelenti az önálló magyar egyetem: "egy szabadalmazott, és a bevált modellekkel nem törődő, helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülöttet és egyfajta szellemi gettót: bezárkózást a nyelvi-nemzeti sajátosságba". Ehelyett két- vagy akár többnyelvű egyetem szükséges. /Horváth Anikó: Lényegében erről volt szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./ Sz. Nagy Csaba talán nem tudja, hogy Horváth Andor a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára, tehát nagyon jól ismeri a rektor érveit.

2000. május 2.

Tíz évvel ezelőtt, az első rendezvényen, hatalmas tömeg emlékezett meg a szatmári béke megkötésének évfordulójáról. Immár tizedik alkalommal rendezték meg a zarándoklatot és hatodszor a történelmi tanácskozást Szatmárnémetiben, Az élő Rákóczi rendezvényt. A Majtényi síkon, mint az előző években is, Nagy Csaba nyíregyházi tárogatóművész és együttese nyitotta meg a műsort. Szép Gyula, az RMDSZ országos elnökségének tagja arról beszélt, hogy a kurucoknak nem csak az osztrákokkal kellett harcolniuk, hanem a magyar labancokkal is. Így van ez ma is, emiatt nem tudják elérni céljaikat. Dr. Németi János előadásában kidomborította, hogy az erdélyi fejedelemség biztosította a magyar államiság folytonosságát. /Megemlékezés Szatmárnémetiben és a Majtényi síkon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 2./ A rendezvényre jöttek Kolozsvártól Nyíregyházáig, Nagyváradtól Eperjesig, de Máramarosszigetről is. Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke, a szatmári Kölcsey Kör elnöke volt a rendezvény főszervezője. Szatmárnémetiben, a Láncos templomban Tőkés László püspök hirdetett igét, ezután került sor a Lorántffy Zsuzsanna nevét viselő nőszövetségek találkozójára. A városban, a Scheffler János Lelkipásztori Központban kárpát-medencei történelmi találkozó volt. Reizer Pál szatmári megyéspüspök külön kitért az itteni katolikusok és reformátusok példaadó együttműködésére. Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök felelevenítette annak a templomnak a történetét és működését, amelyet a múlt években közösen emelt a két egyház, a katolikus és a református, s nagy harmóniában közösen használ. A történelmi tanácskozáson Csetri Elek professzor az erdélyi fejedelmi hatalom XVII. századbeli gazdasági hátteréről értekezett, dr. Németi János Szatmár vármegye akkori helyzetét vázolta fel. Mandula Tibor a fejedelemasszony szatmári ténykedéséről beszélt, Zubánics László beregszászi történész Lorántffy Zsuzsanna Beregben címmel tartott előadást. Takács Péter debreceni professzor három erdélyi fejedelemasszony, Brandenburgi Katalin, Lorántffy Zsuzsanna és Báthori Zsófia életét vázolta fel. Sipos Gábor kolozsvári levéltáros az iskolaépítő-támogató Lorántffy Zsuzsannáról beszélt, kiemelve a fogarasi román iskola alapításának fontosságát. Kónya Péter eperjesi tanár Comenius ottani hatásáról beszélt, Tamás Edit sárospataki történész, muzeológus vetítéssel egybekötve elevenítette fel Lorántffy Zsuzsanna hagyatékát és ránk maradt tárgyi emlékeit. A hagyományokhoz híven most is majtényi zarándoklattal zárult az Élő Rákóczi ünnepségsorozat. /A Rákócziakra emlékezve: Ismét messze szólt a tárogató! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./

2000. június 3.

Budapesten bemutatták Nagy Sándor A regáti magyarság /Kalota Könyvkiadó, Kolozsvár/ című kötetét. A szerző 1925-től 1941-es meneküléséig református lelkész volt Bukarestben. Ezalatt hat iskolát és három templomot építtetett, több magyar szervezetet hozott létre, alapította és szerkesztette a kéthetente megjelenő Egyházi Újságot. /Szekeres Attila: A regáti magyarság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./ Dávid Gyula és Sz. Nagy Csaba szerkesztésében, Demény Lajos utószavával, a kolozsvári Diaszpóra Alapítvány "Diaszpóra Könyvek" és a soproni Zé Könyvkiadó és Kézművesség "Bethlen Könyvek" sorozatában megjelent Nagy Sándor A regáti magyarság című könyve. Nagy Sándor könyve nagymértékben erdélyi problémát is jelent. A könyv ugyanis az egyetemes telepes szórványhelyzet beható vizsgálata. /Könyv a regáti magyarságról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

2000. július 5.

Júl. 5-16-a között rendezik meg a II. Tárogatós Világtalálkozót a magyarországi Vaján, több mint száz művész részvételével, a zenészekből alakuló nemzetközi alkalmi együttes tizennégy hangversenyt tart részint Magyarországon, részint Szlovákiában és Romániában - tájékoztatott Nagy Csaba tárogatóművész. Az alkalmi tárogatós zenekar 6-án Baktalórántházán, 7-én Tokajban, 9-én az aggteleki cseppkőbarlangban, 10-én a szlovákiai Rozsnyó főterén, 11-én a gyöngyöspatai katolikus templomban, 12-én a cseszneki várban, 13-án a hévízi galériában, illetve az egredi hegyen, 14-én a keszthelyi művelődési központban, 15-én pedig a szerencsi és a sárospataki Rákóczi-várban ad koncertet. A hangversenykörút július 16-án a romániai Nagyszalontán zárul, ahol Bocskai István erdélyi fejedelem szobrának avatóünnepségén lép fel az együttes. /Tárogatós világtalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./

2000. szeptember 28.

Kolozsváron szept. 26-án Dávid Gyula mutatta be Nagy Sándor A regáti magyarság (eredetileg A regáti kérdés) című könyvét, mely a soproni Bethlen Gábor Könyvek és a kolozsvári Diaszpóra Könyvek kiadásában Vetési László és Albert Tibor közreműködésével az idei budapesti ünnepi könyvhétre jelent meg. A két világháború között tizenöt évet Bukarestben szolgált református lelkipásztor a Regátban élő magyarság beolvadásáról szerzett tapasztalatait vetette papírra, melyet most Svájcban élő fia, Nagy Csaba készített elő a kiadásra. A könyv olyan kérdéssel foglalkozik, amely a romániai magyarság ötven százalékára nézve, sajnos, ma is aktuális. Dávid Gyula kifejezte reményét, hogy a kiadvány mai gondolkodásunk egyik alapkövévé válik. Vetési László tiszteletes hangsúlyozta, hogy a könyv tartalma napjainkban teljesen aktuális. A regáti szórványmagyarok helyzetének egyik legsúlyosabb oka a tömbmagyarság részéről megnyilvánuló közöny. A teológiai hallgatókkal végzett mentő szándékú kutatómunka során gyakran fogadják őket ezzel a tragikus tőmondattal: "Későn jöttetek". A bemutatón jelen levő Nagy Csaba méltatta édesapja odaadó missziós munkáját, melynek során híveinek nőszövetséget, cserkészszövetséget, dalkört, szakiskolát, Kós Ferenc közművelődési kört és egyebeket szervezett, három templomot épített, egyházi szórványújságot szerkesztett. Nagy Sándor Erdélyben született, 1925 és 1941 között szolgált Bukarestben, ahonnan a vasgárdisták vérengzése elől Budapestre menekült. A háború befejeztével menekülőkkel együtt került Nyugat-Európába, majd Amerikába, ahol 1954-ben hunyt el. Életútja példaértékű lehetne sok mai közösségi hivatást vállaló erdélyi magyar számára. /Ördög I. Béla: Regáti magyar útjelző. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

2001. május 23.

Máthé Éva legutóbbi írásában (Ki írta a forgatókönyvet? - Romániai Magyar Szó, 2001. május 17.), politikai ellenszenvét a "függetlenség" csomagolópapírjába bújtatta. Ami a Kossuth Rádiót illeti, Máthé Éva arról nem szólt, hogy az MDF után hatalomra jutó MSZP és SZDSZ legalább akkora tisztogatást végzett a közszolgálati médiában, ha nem nagyobbat, mint elődje. A továbbiakban Máthé Éva azt írja: "Magyarország ismét parlamenti választás előtt áll. A sajtó nagyobbik része - FIDESZ- olvasatban - "pofátlanul" független." A "függetlenben" már korántsem biztos, írta Pászkán Zsolt. Egyrészt azért, mert önmagukat legtöbbször "ellenzékiként" határozzák meg, mely eleve kizárja a függetlenség lehetőségét. Baloldali elkötelezettségüket azzal magyarázták, hogy a "független" sajtó az a mindenkori hatalommal szembeni ellenzékiséget jelenti. Csakhogy, a baloldali kormányzás idején erről mintha megfeledkeztek volna! A magyarországi kereskedelmi adók függetlenséggel nem vádolhatók. Máthé Éva szerint: "Tények: 1. A FIDESZ mindenképp győzni akar 2002-ben. 2. A sajtó döntő többsége nem akar neki behódolni. És e független sajtó mögött multinacionális cégek állnak, és velük együtt sok pénz." Frei Tamás elkövetett egy szakmai hibát. Frei Tamás "mentsége", hogy olyan sajtó-közegben mozog, ahol ez a kérdés nem számít vétségnek. Azonban "Kocsi Ilona esetétől Sz. Nagy Csabával" után, már nehéz büntetlenül uszítani. Juszt László azon kínlódása, hogy a FIDESz-t belekeverje ebbe az ügybe, még jobban rávilágít arra gyűlölködő hisztériára, melybe a baloldali és a "liberális" sajtó belelovalta magát. /Pászkán Zsolt, Budapest: Milyen forgatókönyvet? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./

2003. április 29.

Ápr. 26-án a Majtényi síkon szervezett megemlékezés szónokainak többsége szerint a szatmári béke nem volt egyértelmű kudarc, sőt, Szabó Vilmos politikai államtitkár egyenesen a magyar diplomácia egyik nagy sikerének nevezte a Rákóczi-szabadságharc végét jelentő fegyverletételt. A szatmári békére emlékeztek, ezúttal négy országra kiterjedő "Az élő Rákóczi" rendezvénysorozat keretében. Az ünnepséget a Nagy Csaba vezette vajai tárogató-együttes által előadott kuruc dalok nyitották meg. A megjelenteket - köztük az anyaországi és határokon túli közélet neves személyiségeit, Szabolcs-Szatmár, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szilágy, Máramaros, Bihar megye képviselőit - Muzsnay Árpád főszervező, az EMKE alelnöke köszöntötte. George Vulturescu, a Szatmár Megyei Művelődési Igazgatóság igazgatója az illetékes minisztérium nevében mondott üdvözlést, hangsúlyozva, hogy Rákóczi zászlaja alatt más nemzetiségek mellett a románság is felsorakozott annak idején. Köpeczi Béla akadémikus ezt a gondolatot folytatta. "A Rákóczi-szabadságharc volt az utolsó olyan felkelés, amelyben a nemzetiségek is részt vettek. Utána már a nemzeti ébredés időszaka következett, amikor a sovinizmus került előtérbe. Remélem, az Európai Unióhoz való csatlakozás végre háttérbe fogja szorítani az azóta is élő nacionalizmust" - mondta a professzor. Szabó Vilmos államtitkár szerint a Rákóczi-szabadságharc lezárása a 18. század integrációs tette, az EU egyik lehetséges főpróbája volt, mivel "a magyarság már akkor felismerte az Európához tartozás fontosságát". A szlovákiai Csemadok ügyvezető elnöke, Kollár Péter, majd Katona Tamás történész után Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke arról beszélt, hogy az egység nagy pillanatait - és ilyen a Rákóczi-szabadságharc - tudatosan számon kell tartania minden magyarnak. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke azt emelte ki: a Majtényi síkon nem törött le a zászló, hiszen a piros-fehér-zöld lobogó mindig felettünk lebeg, és mindig velünk marad. Végül az ünneplők Kaplonyba, Nagykárolyba utaztak. A megemlékezés Tarpán (Magyarország), ápr. 27-én pedig Tiszaújlakon (Kárpátalja) folytatódott. /Fodor István: Megemlékezés a Majtényi síkon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 29./

2003. május 2.

Új épületszárnnyal egészül ki a Marosszentgyörgyi I-IX. osztályos Török János Általános Iskola - közölte Nagy Csaba iskolaigazgató. Előreláthatólag 2005-ben fejeződnek be majd az építkezési munkálatok. Az iskolában több mint 740 diák tanul huszonegy teremben. /Járay F.Katalin: Megoldódnak a beiskolázási gondok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 2./

2005. július 13.

Gyulai Istvánt legalább a fél Szatmárnémeti ismeri, de azon túl is, nagyon sok rendezvényen tárogatózott az elmúlt években. Az elmúlt napokban részt vett a Tárogatós Világtalálkozón, amelyet, a vajai Vay Ádám kastélymúzeumban tartottak. Ez volt a harmadik világtalálkozó, az előzőket is itt tartották. Száznál többen jelentek meg Vaján, köztük Gyulai István, akit a főrendező, Nagy Csaba nyíregyházi zenetanár és tárogatóművész hívott meg személyesen. A társaság fele tárogatós volt, fele pedig zenetanár, zeneszakértő a világ legkülönbözőbb tájairól. Néhány előadás címe jelzi ezt. Gere Attila: Tárogatózene az Alföldön és a Gyímesekben, Georg Reiss (Norvégia): Egy norvég művész dallamvilága tárogatón, Ioan Scaunas: Tárogató hangversenyek az USA-ban, dr. J. Robert Moore: Egy magyar hangszer sikere Amerikában. A tárogató virágkorát a kuruc-korban élte, amikor valósággal nemzeti hangszerünk lett. Gyulai István nem végzett zeneiskolát vagy konzervatóriumot, családi örökségként kapta a zenét. Az öreg mesterek nem felejtették el a tárogató készítését, s vannak hangszergyártó dinasztiák. /Sike Lajos: Világtalálkozót tartottak a tárogatósok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

2006. augusztus 22.

A lap átvette a Népszabadságból a Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel készített interjúból az általa új nemzetpolitikának mondott részt. A nemzetpolitika célja a „nemzet felemelkedése, megerősödése. Kitörni a történelmi sértettségből, s ha megváltoztatni nem tudjuk, akkor fordítsuk javunkra az új regionális realitást. Fejlesszünk, építkezzünk. Kössük össze a határ két oldalát utakkal, sínekkel.” „A szülőföld megőrzése nem röghöz kötést, lecövekelést jelent. Menni kell a világban, kapcsolatot teremteni, és a megszerzett tehetséget hazavinni. Eddig azt mondtuk: maradj otthon, ha kell, viseld ennek a keresztjét! De a maradásnak nem keresztnek kell lennie, hanem a felemelkedés lehetőségének.” Gyurcsány szerint a különböző országokban élő kisebbségi magyar közösségek kötődése az anyaországhoz nem egyforma. „Javuló feltételeket kell teremteni a szomszédos régiókban. Jobb munkahellyel, közlekedéssel, az identitás megőrzésének szabadságával és kiterjedt lehetőségével.” „Régióközi programokra, térségfejlesztésre 100 milliárd forintnyi összeg áll rendelkezésre. Azonban világosan látnunk kell, ez nem arról szól, hogy a gazdag magyar nagybácsi kisegíti a határon túlit. Ugyanis időközben olyan változások következtek be, amelyek eredményeképpen Temesvár tőkevonzása vetekszik, vagy meghaladja Debrecenét vagy Szegedét. Arad mondjuk Békéscsabának olyan vetélytársa lesz, hogy föl kell kötni a gatyát. Ezek a kihívások sokszínűbb, életközelibb, nem egyoldalú áldozatvállalást kérő, nem bezárkózó, hanem az együttműködő, mobilis és nyitott politikát igényelnek.” A Népszabadság közbevetette: a szerb, a román és a szlovák politikai elit egy részének célja a magyar nyelvterület csökkentése. Gyurcsány megmagyarázta: „A nacionalistáknak nem kell magyarországi kapaszkodó ahhoz, hogy nacionalisták legyenek. Magyar zászló égetéséhez nem kell budapesti biztatás. Ahhoz sem, hogy magyarokat verjenek a Vajdaságban. Praktikusan pedig, ha háromszor annyi pénzt költenénk kulturális támogatásra, és négy egyetemet építenénk föl minden határon túli városban, akkor is azt mondanák a nacionalisták, hogy hazaáruló vagyok.” Kijelentette: „Én a nemzeti progressziót képviselem a nemzeti radikalizmussal szemben.” A Népszabadság jelezte: nagy a lelki igény a határon túli magyarság körében, hogy közjogi kötődés jöjjön létre Magyarországgal. Gyurcsány ezzel nem foglalkozik, kijelentette: „Mi a politikai nemzetet köztársaságként értelmezzük, az állampolgárok cselekvő, jogokat, felelősséget és kötelességet tartalmazó viszonyban állnak egymással, ennek eredménye a köztársaság.” „Azt, hogy lehessen magyarként élni és boldogulni, és ez ne igazolványon múljon, hanem természetes legyen Kolozsvárott is, meg Kassán is, meg Újvidéken is, hogy büszkén lehet a magyarságot megvallani. Ebben kell segítenünk.” Gyurcsány a határon túli magyarok vezetőnek feltette a kérdést: „a magyarországi pártpolitizálásban akarnak részt venni a kisebbségi vezetők, vagy egy nyitott, új kapcsolatrendszert hozunk létre?” Nincs egység a határon túli politikában, lényegi különbség van a Magyarországon bal- és jobboldal között, a nemzeti radikálisok és a progresszívak között. A lelki igényre vonatkozóan jelezte, jövő év augusztusától rendszeresen megrendezik a világ magyarságának kulturális fesztiválját. A kapcsolatok súlypontja áttevődik a határ menti területek együttes és intenzív fejlesztésére. Gyurcsány a szomszédos országok kormányaival való együttműködést hangsúlyozta. Leszögezte, kiemelkedik 8–10–12 olyan határon túli intézmény, amelynek nemzetpolitikai jelentősége is van. Ezek egyetemek, iskolák, kollégiumok, médiumok. Ezek támogatására három-ötéves átfogó megállapodást kötnének. Szerinte az átszervezés célja, hogy világosan legyen, a támogatás „nem párt- és nem politikai finanszírozás.” Gyurcsány ismét bírálta a Magyar Állandó Értekezletet. Helyette miniszterelnöki szintű konzultációs fórum lesz. Nagy Csaba, Füzes Oszkár, Népszabadság, 2006. augusztus 19. /Gyurcsány: Merünk és tudunk változtatni. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./

2007. április 26.

Április 27-én Szatmárnémetiben a Művészeti Múzeum udvarán található, a szatmári békekötést idéző emléktáblánál koszorúzás lesz, ez az idei Rákóczi–megemlékezés nyitó programja. A koszorúzáson fellép Nagy Csaba nyíregyházi tárogatóművész, aki kurucnótákat játszik. A koszorúzást követően kezdődik a Megyei Múzeumban a Rákóczi szabadságharcra emlékező nemzetközi tanácskozás. /Rákóczi–megemlékezés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), 2007. április 26./

lapozás: 1-30 | 31-38